Miku újra az iskola falaiba léphet be, de most új osztálytársakkal kell találkoznia, és új tanároktól kell tanulnia, és ez számára korántsem bizonyul könnyűnek.

Mia több éves kórházban töltött napja után, hirtelen ismét az iskolában találja magát, és minden olyan egyszerűnek és könnyűnek tűnik, de a látszat néha csal.

Felhívás: Habár a fiú szereplőiket a Free! nevű anime ihlette, a történet több részletben eltér az ott megmutatott világtól. Ez a történet a Free! után játszódik, de semmi spojler rész nem lesz benne, mert a történet nem függ az animétől!

A suli belülről teljesen más, mint kívülről. Sokkal nagyobb, sokkal előkelőbb, és sokkal több clubhirdetés van kint, mint azt képzeltem.

   - U-u-u-úúúú! - mutogat egy kék plakátra Mia. - Nézd! Úszóclub! - ujjong. Fagyosan nézek rá, mire sűrű bocsánatkérések kíséretében, lesüti a szemét. Megrázom a fejemet. Nem hiszem el, hogy megint ezt csinálja.

   - Szerintem nézzük meg, hogy melyik osztályba kerültünk, utána pedig menjünk - javasolom témát váltva, és rögtön el is indulok a faliújságra kiakasztott papírok felé. - Ééééééén vagyok a 3/B-ban - olvasom fel.

   - Én pedig - keresgél a nevek között Mia. - A 3/C-be kerültem - biggyeszti le a száját. - Kár, hogy nem egy osztályba kerültünk.

   - Igen - motyogom, majd megölelem, és gyorsan elindulok az osztályom felé. Vigyázz 3/B, mert jövök. Jövök és mindenki árnyékában elbújok.

   Belépve a terembe több, mint tíz velem egykorú, illetve idősebb diák néz rám, ezért rögtön leülök az utolsó hátsó sorban lévő szabad helyre (sajnos a fal mellett van, de legalább a hátsó sorban). A mellettem lévő helyen nem ül senki, csak a táskája van ott. Előttem pedig egy lány ül, aki az előtte ülő fiúval romantikázik. Nem tudom, hogy ezt miért kell nyilvánosan. Lehet, hogy ezt azért mondom, mert féltékeny vagyok, de lehet, hogy azért, mert az ő helyében is szégyellem magamat. Inkább az utóbbi.

   Előveszem pár könyvemet, majd egy íróeszközt, utána pedig hátradőlök és körbenézek az osztályban. Egyetlen ismerős arcot sem veszek észre, de a szemem megakad egy vörös hajú fiún, akit minimum másik öt fiú vesz körbe.

   Bármennyire is próbálom nem tudom levenni róla a szemem, ezért egy pár pillanatig semmit nem érzékelek ami a környékemen történik.

   - Hideki... - szól nekem valaki. Még mindig a vörös hajú fiút nézem, akivel a következő pillanatban találkozik a tekintetünk. Gyorsan a padra szegezem a szemem, és nagyon mélyen elpirulok. - Hideki, nem akarna az órára figyelni? - kérdezi valaki elölről, mire felnézek és csak most tűnik fel, hogy nem csak a vörös hajú, hanem az egész osztály engem néz.

   - Elnézést - motyogom, majd próbálok nem olyan fejet vágni, mint aki teljesen kivan, de valahogy mégis egy "teljesen kivagyok, mi történik itt?" arcot sikerül vágnom.

   Óvakodva a vörös hajúra nézek. Az előbb még körülötte legyeskedő diákok már visszamentek a helyükre, ezért most már tiszta út vezet a tekintetéig. De nem engem néz. Látom, hogy nem engem néz.

A 3/C terme meg van telve diákokkal és zajjal. Nem értem, hogy hogyan képesek ennyit beszélni, annak ellenére, hogy már elkezdődött az óra.

   Az egyetlen megnyugvást az nyújtja, hogy Makoto-val járok egy osztályba. Amióta beléptem ide már hatszor nézett rám. Azt meg kell említeni, hogy én csak ötször néztem néztem rá, de egyszer a szemem legkisebb sarkából láttam, hogy rám nézett.

   Elég sok itt az ismeretlen arc, de azért van pár olyan akiket már láttam. Például idejár az a lány is, akibe belementem, meg még pár ember akiket akkor figyeltem meg jobban, amikor még Miku-t kerestem.

   - Gomenesai - kér bocsánatot egy fiú, aki most fut be az ajtón. - Kicsit tovább tartott a séta - vonja meg a vállát, majd leül a mellettem lévő helyre, a harmadik sor, jobbszélső oszlopába.

   - Kedves Hazuki... kérem legközelebb azért hamarabb fáradjon be az órámra - néz a tanár a jobb oldalamon lévő fiúra.

   - Rendben - bólint, miközben a táskájából előpakolja a könyveit. A tanár biccent. A fiú szélesen rámosolyog, majd felém fordul és integet. Elpirulok és nem tudom, hogy hogyan kéne reagálnom. - Szia, Makoto! - suttogja gesztikulálva, mire rájövök, hogy nem nekem integet, hanem Makoto-nak. Balra fordulok. Makoto ott ül a negyedik sor ablak felőli oldalán.

   - Áhh! - fordul Hazuki felé. - Szia, Nagisa! - integet vissza.

   - Délután club? - tátogja a jobb oldali padtársam, miközben ide-oda kapkodom a fejemet azért, hogy ne maradjak le semmiről.

   - Igen, délután - mosoly rá Makoto, majd észreveszi, hogy azt hallgatom miről beszélnek. Hallgatózni nem valami szép dolog, de effektíve nem hallgatóztam, mivel ha akarta bárki hallhatta ezt a beszélgetést. - Szia, Mia - mosolyog rám. - Ha lenne kedved, akkor nyugodtan te is csatlakozhatsz a clubhoz.

   - Milyen club? - kapkodom a fejem közöttük értetlenül.

   Makoto és Hazuki elmosolyodik. - Az úszó club tagjai vagyunk - válaszol Makoto.

   Elhúzom a számat, majd visszanézek a tanárra, hogy elkerüljem a választ. Nem akarok válaszolni. Mindenki jobban jár, ha nem válaszolok.

Az iskola folyosóin bolyongok. A tanításnak már pár órája vége, de valamiért úgy éreztem, hogy még nincs kedvem hazamenni, ezért szóltam Miá-nak, hogy ő is maradjon, ha szeretne. Ő is itt van valahol az iskola területén, de a clubok faliújságánál kettéváltunk. Azt hiszem talál egy clubot, ami tetszik neki.

   Az első nap egyáltalán nem úgy sült el, mint ahogyan az elképzeltem. Nagyon nem úgy. De legalább a bajt (eddig) elkerültem.

   Valaki belém jön hátulról. -  Bocs - kér bocsánatot egy sötétkék hajú szemüveges srác, majd továbbfut.

   - Semmi... baj - szólok utána, de már nem hallja. Elkezdem követni őt. Felkelti a kíváncsiságomat az, hogy hova megy ilyen sürgősen.

   Kivezet az udvarra, majd eltűnik. Kicsit messzebb meglátok egy kiépített területet, ezért elindulok arra, de mielőtt megláthatnám, hogy mi az, valaki mögém lép. Hátrafordulok.

   Egy vörös szem néz rám, a már látott vörös hajjal.

   - Szia - köszön egy mosoly kíséretében, ami engedi kivillantani a fogait. - Rin Matsuoka - nyújtja ki a kezét, mire ijedtemben hátraugrok. - Nem kell félni - mondja, miközben közelebb lép hozzám. Még egyet hátrálok. - Nem foglak bántani - bizonygatja Matsuoka, majd még egy lépést tesz felém. - Egy osztályba járunk, ugye? - kérdezi, miközben még közelebb lép hozzám. Csak pár centiméter választ el minket egymástól. Két lépést teszek hátra.

   - Hai - bólintok, majd lenézek a lábára, amely megint felém közelít.

   - Igen. Te voltál az, akire rászólt a tanár - mondja. Még közelebb lép hozzám. - Szép a hajad - mosolyog. Az egyik hajtincsemet a két ujja közé fogja. Még egyet hátralépek. - Mit keresel? Lehet, hogy tudok segíteni. - Közelebb jön hozzám, így már megint csak pár centi válasz el minket.

   - A... a húgomat keresem - suttogom. Szóhoz sem jutok. Olyan... olyan közel van hozzám.

   - És ki a húgod? - kérdezi még mindig mosolyogva.

   - Mia... - még egyet hátralépek. - Mia Hide... - Csobbanás. - Áááááá! - sikítok fel.

   - Miku! - ijed meg valaki. - Úr Isten! Segítsetek kihozni! - kiáltozik, miközben én egyre mélyebbre süllyedek a vízben. - Nem tud úszni! - Ez az utolsó amit hallok...

Tyűha, gyerekek. :) Ezt megírni. Áhh. :)

+Info: ha rákatintasz a repülj te is a felhők közé gombra, akkor kommentelhetsz. :)

Majd jövök. ^^

~Ciao!